Discussion on Russian-Georgian Relations

Ez a videó kifejezetten azoknak az oroszoknak szól, akik úgymond nem értik, miért nem látják őket szívesen Grúziában.

Mert egy orosz srác megkérdezte tőlem,

miért nem szerettek minket, oroszokat? Mit tettünk veletek rosszat,

a háborún kívül? Csak gondoljatok bele a kérdésbe,

a háborún kívül, de mi lehet rosszabb a háborúnál?

Amikor embereket gyilkoltok, erőszakoltok meg, és idegen földeket szálltok meg.

Ezért úgy döntöttem, hogy felvilágosítalak titeket,

miért nem látunk szívesen titeket. És mindez, amit most felolvasok nektek, csak egy apró részlet

a dokumentált szörnyű tényekből,

amiket az oroszok tettek a grúzokkal.

Amikor behoztak egy eszméletlen, megerőszakolt gyereket, pontosan emlékszem arra az oroszra,

aki felmászott az ablakra, és amikor vizet kértünk tőle,

lepisilte fentről a gyereket. Azzal a felkiáltással, hogy tessék, itt a víz, hozzátok eszméletre.

Ahaldaba Csamcsira mellett, 1993.

Ahaldaba faluban a gyermekeket hatéves kortól és a nőket három héten át folyamatosan kínozták és erőszakolták meg.

Néhányuknak levágták a fejét.

Némelyikük fejére gumiabroncsot húztak, és felgyújtották őket.

'93.

Egy kisgyermeket egy fához szögeztek.

A gyermeken kék virágos szoknya volt.

A gyermeket nem lehetett látni, mert a hasa felett

le volt nyúzva a bőre. Úgy tűnik, a gyermek megfulladt a saját bőrében.

A testre egy kartondarabot tettek, amelyre oroszul az volt írva: „Új grúz hús eladó”.

Ira Kodua szemtanú mesél Csamcsiráról.

Az abház háború alatt az orosz fegyveresek levágták a grúzok fejét, és futballoztak velük a stadionban.

A kórházba behozták Cesziko, egy fiatal lány kettévágott holttestét egy orosz nyelvű levéllel.

Ahogy ez a test nem fog újra egyesülni, úgy Grúzia sem fog egyesülni

és Abházia. Gagra, 1992.

A gyerekeknek eltörték a kezét és a lábát, majd karóba húzták őket.

Egy gyereken tankkal gázoltak át, egy másikról lenyúzták a bőrt, a húsára pedig azt írták: „Grúz kutya kuponért eladó”.

Ocsamcsira, 1993.

Szuhumi elesésekor orosz zsoldosok rontottak be Naira Kalandria házába.

Naira szeme láttára kegyetlenül megkínozták egyetlen fiát.

A fegyveresek kiszúrták a szemét, majd erőszakkal rávették az anyát, hogy nyelje le a saját

gyermeke kiszúrt szemét. Ezután a fiát a szeme láttára ölték meg.

Ezek nem rémes tündérmesék,

ez a mi közös történelmünk.

Ez még csak nem is egyedi

eset. Az ilyen kegyetlen történetek száma nem tucatnyi, de még csak nem is százas.

Mit gondolnak,

Naira Kalandria, aki több mint 28 évet élt még, és 6 évvel ezelőtt halt meg,

örülne az oroszoknak a hazájában?

És ezer ilyen történet van. Mit gondolnak, örülnek ezek a családok, hogy Grúziában látják önöket?

Nem remélem, hogy egyáltalán bármit is megértenek,

mert azokban az években még Putyin sem volt.

Értik, mire gondolok?

Önöknek bármelyik évben, bármelyik kormánnyal problémáik vannak.

Önöknek, mint nemzetnek, valami mentális problémája van.

És ennyi év után ugyanezt ismételték meg ugyanolyan kegyetlenséggel Ukrajnában.

Bucsában.

Mit gondolnak, ez megbocsátható?

Ez

elfelejthető? Nem.

És azok a grúz férfiak és nők, akik önök előtt csúsznak-másznak,

törölgetnek önök után,

őket mi sem tiszteljük.

Akik elfelejtették ezt a fájdalmat.

Akik eladják magukat.

Egyetlen józanul gondolkodó ember sem,

aki szereti a hazáját, nem fog a megszálló után törölgetni.

És igen, mi Ukrajna mellett állunk.

A győzelméért. Közös az ellenségünk.

Ez az ellenség Oroszország. Az orosz fasizmus.

És Ukrajna biztosan megnyeri ezt a háborút.

És tudják, miért?

Igaza van.

Nem tudom, miért képzelték ezt magukról,

de ha valakit nagy népnek lehet nevezni,

akkor az az ukrán

nép. Dicsőség Szokratuellnek.

Dicsőség Ukrajnának.

És győzelem nekünk.